Elszállt a fecske,

üres a fészke,

de mintha most is

itt ficserészne,

úgy kél a nap, és

úgy jön az este,

mintha még nálunk

volna a fecske.

Még egyelőre

minden a régi,

bár a szúnyog már

bőrét nem félti,

és a szellő is

be-beáll szélnek,

fákon a lombok

remegnek, félnek.

Valami titkon,

valami készül:

itt-ott a dombon

már egy-egy csősz ül:

 

Nézd csak a tájat,

de szépen őszül.

Vannak, akik szerint ilyenkor a legszebb a természet. Ezerféle sárga, narancsok és barnák. Bordók, néhol szürkék és olyan valószerűtlenül kék az ég. Itt ott még piros virágok, zöld levelek, de ezekkel már csak a nyár búcsúzik…

Azért ne legyünk szomorúak! És ne is gubbasszunk otthon a Netflix előtt! Számtalan dolgot lehet csinálni most, hogy végre nincs kánikula, nincs fullasztó hőség. Egy jó pulóver, egy széldzseki – és irány a közeli park, a környező dombok, vagy épp a Duna-part! Lehet beleszaladni az avarba, belevetni magunkat az épp összegyűjtött kupacokba, sétálni, vagy túrázni egy jó nagyot. Sőt¸ még a bicajt sem kell elpakolni, csak kicsit jobban öltözzünk fel! De legalább fogjunk egy takarót, egy bögre teát, vagy egy jó lattét és üljünk ki a teraszra, vagy egy padra a házunk előtt és gyönyörködjünk! Figyeljük meg a változást: milyen volt ez, vagy az a növény, nyáron, amikor zöld és virágos, milyen most és hogyan lesz egyre több rajta a sárga/bordó levél, hogy potyogtatja el a termését. Ezekből a termesekből, színes levelekből vigyünk haza párat, csempésszünk egy kis őszi színkavalkádot a lakásba is! Legyünk újra gyerekek, akik nem az elmúlást látják az őszben, hanem az újdonságot, a másságot, a megváltozott környezet izgalmasságát! Ugye nem felejtettük még el a gesztenyebábuk készítésének fortélyait?
Nem hiszem, hogy van valaki, aki ne mosolyogna el néhány ilyen figura láttán…