Növényeink, a tél közepére, már meglehetősen megviseltek, hiszen a száraz levegő, a fényszegénység, a szellőztetéskor beáramló szmogos, füstös hideg levegő… nem igazán tesz nekik jót.

De hát mit is várunk tőlük, hiszen így vagyunk ezzel mi magunk is! Nézzünk csak tükörbe! Ebben az időszakban nézünk ki a legkevésbé jól, fakó és száraz a bőrünk, fénytelen a hajunk, töredezik a körmünk, fáradtabbak vagyunk, nincs kedvünk semmihez… Próbálkozunk ugyan mindenféle kencékkel, kezelésekkel, masszázs-, meg wellness-hétvégével, szerencsésebbek egy hét déltengeri nyaralással… de az igazi javulás majd márciusban, mikor kibújnak az első, már meleg napsugarak, mikor érezhetően hosszabbak a nappalok, mikor kicsit „megfog” a nap és már smink nélkül, de kipirult arccal is ki merünk menni az utcára! Pont így éreznek a növényeink is. Mutatunk is pár ötletet, hogyan tarthatjuk őket életben, hogy kevésbé viseltesen, megújult erővel induljanak neki a következő szezonnak.

Öntözés

Általános szabály, hogy szinte minden szobanövénynek, bármely évszakban elegendő a heti 1szeri öntözés. Ha ez megvan, akkor már csak a mennyiség a kérdés. A legtöbb szobanövény akkor igényli az öntözést, amikor a cserépben lévő talaj felszíne már 2 centiméter vastagon kiszáradt, de az ennél mélyebb rétegek még tapintásra nedvesnek tűnnek. Ha így járunk el, a szobanövények 95 százaléka szépen fog fejlődni otthonunkban. Természetesen télen ezt az állapotot jóval kevesebb vízzel érjük el, mint nyáron. Vegyük figyelembe azt is, hogy az alacsony vízigényű növények esetében (kaktuszok, a legtöbb kutyatejféle, egyéb pozsgás növények) a talaj akár teljesen ki is száradhat, sőt ezt a növények igénylik is. Ezzel szemben a nagy vízigényű növények földjének folyamatosan nedvesnek kell lennie (orchideák, azálea, zebralevél). De azért ne essünk túlzásba, télen reális veszély a túlöntözés! Persze vannak kivételek: ilyen többek között a mikulásvirág, a clívia és a ciklámen is, amelyeket a többi szobanövénnyel ellentétben pont télen kell többet öntöznünk és nyáron kevesebbet.

Párásítás és hőmérséklet

A fűtési időszakban otthonunk levegőjének páratartalma drasztikusan lecsökken. A legtöbb szobanövény esetében a téli páraszegény hónapokban szükség van a levegő nedvességtartalmának növelésére. Jó megoldás, ha a növényt, a vizet nagy felületen megkötő agyag granulátummal, rostos tőzeggel, vagy gyöngykaviccsal teli tálcára helyezzük, vagy ezeket a földjük tetejére szórjuk és folyamatosan nedvesen tartjuk. De leporolhatjuk nagyanyáink ötletét, a fűtőtestre helyezett, vízzel teli tálka vonatkozásában, vagy használhatunk párásító készüléket is és ha semmi más nem jut eszünkbe, akkor egy kiürült szórófejes flakont is megtölthetük vízzel és időnként fújkálhatunk vele a levegőbe. Akár pár csepp illóolajat is használhatunk. Ezzel magunknak is jót teszünk, bőrünk, ajkaink és nyálkahártyánk is meghálálja, ha legalább 50%-os páratartalmat tudunk biztosítani. Nem beszélve arról, hogy magasabb páratartalomban kevésbé kell fűteni is, hiszen hőérzetünknek is jót tesz a kissé nedvesebb levegő. Penészedéstől, vagy a növények gombásodásától csak akkor kell tartanunk, ha tartósan 70% fölé megy a páratartalom. De ennek az ablaktalan fürdőszobán kívül semmi esélye sincs.

Tápanyagellátás

Télen a tápoldatozást (mint ahogy az öntözést is) kevésbé lelkesen végezzük! Elegendő, ha három havonta, fél évente eszünkbe jut és hosszú hatású táprudacskával pótoljuk az elhasznált mikro- és makro elemeket. Ha mégis a tápoldatozás mellett döntünk, akkor vegyük figyelembe az egyik legfontosabb szabályt: inkább kétszer kevesebbed adjunk, mint egyszer többet és érdemes legalább egy két hónap szünetet tartani. És ugyanígy érdemes nekünk magunknak is szünetet tartani mondjuk karácsony után az édesség, vagy az alkoholfogyasztás terén… meghálálja a szervezetünk!

Fény

Az, hogy télen nem süt eleget a Nap – világos. De hogy lehet ezt túlélni? Hogy lehet, hogy a világ legboldogabb népei az északi emberek, svédek, norvégok, dánok, pedig hetek telnek el, hogy le sem kapcsolják a villanyt… sajnos ennek megvitatása nem ennek a cikknek a témája, de az, hogy hogy élik túl a növényeink a fényszegény hónapokat, az már igen. A kevesebb napfény hatására a szobanövények hajlamosak elhullajtani a tövükhöz közel eső, erősen árnyékolt leveleiket. Az elszáradt részeket lehetőleg azonnal távolítsuk el, mert a rajtuk megtelepedő kórokozók az egész növény pusztulását okozhatják, emellett az elszáradt részek el is csúfítják a növényt. Ezt és az aránytalan fejlődést kicsit befolyásolhatjuk, ha időközönként elforgatjuk a kaspót. Célszerű növényeinknek minél nagyobb fényt biztosítani, ezt pedig csak az ablakok közvetlen közelében tudjuk elérni. Ha az ablakok alatt van a fűtőtest, az megnehezíti a dolgunkat. A talaj gyors száradása miatt többet kell öntözni, ezzel pedig fel is borítjuk a megszokott biológiai ritmust. Szellőztetéskor a becsapódó hideg levegő rögtön káros hatással lehet a rügyekre és a fiatal hajtásokra. Az ugye nem reális, hogy minden szellőztetéskor odébb költöztetjük a növényeinket…

Összefoglalva: nem egyszerű a helyzet. De itt is, mint annyi más területen érvényesül a „kevesebb több” elve. Vagyis legyen inkább kevesebb növényünk, azokra jobban tudunk figyelni, kevesebb munkával jár a gondozásuk.

Fogadjuk meg a fenti tanácsokat és közben irigyeljük a mediterrán népeket, ahol mind a növényeink, mind saját magunk teleltetése sokkal kevesebb problémával jár!