Fűszereinkre a táplálkozásban nagy szükség van, mivel ízükkel, színükkel élvezetessé teszik az alapanyagokat és elősegítik, hogy a szervezet az elfogyasztott étel tápanyagait megfelelően hasznosítsa.
De hogyan is juthatunk január közepén megfelelő fűszerekhez?
Először is ott vannak a szárított fűszerek. Természetesen jobb, ha mi szárítjuk őket, de ennek híján megfelel a bolti változat is, lényeg, hogy kísérletezzünk bátran! Ha van friss fűszernövényünk és szárítani akarjuk, árnyas, szellős, pormentes helyre tegyük. A száradást időnként ellenőrizzük, mert a megszáradt növény a rossz időjárás következtében, a nagyobb páratartalmú levegőből ismét átnedvesedhet, porosodhat, ez rontja a minőségét, esetleg rothadás is bekövetkezhet. A száradási foka akkor jó, ha a növény jellegzetes színét, illatát megőrizte és ujjaink között könnyen szétmorzsolható. Az így szárított növényeket batiszt- vagy tüllzacskóban, száraz, szellős helyen, felakasztva tároljuk. Teljesen kiszáradt állapotban, egymástól elkülönítve, jól zárható, fénytől is védett dobozokba is rakhatjuk. A durvára vagdalt fűszer tovább tartja meg aromáját, de főzéskor őröljük meg, így az illata és ízanyagai előbújnak! Alapelv, hogy mindig az étel ízét emeljük ki a fűszerezéssel, ezért kezdetben csak kevesebb fűszert használjunk!
Az utóbbi időben egyre kedveltebb a saját fűszernövények termesztése és nemcsak kertekben, de erkélyen, balkonon, ablakpárkányokon, virágcserépben egyaránt. Így mindig friss ízesítőket adhatunk az ételekhez. A friss fűszerek viszont sokkal aromásabbak, erőteljesebb ízűek, éppen ezért az ízesítés során óvatosabban kell bánni velük. A fűszernövényekről általánosságban elmondható, hogy a napos, meleg helyeket kedvelik és általában jól tűrik a szárazságot. Érdemes azonban odafigyelni arra, hogy a cserépben tartott növények földje hamarabb kiszárad, így azokat sűrűbben szükséges locsolni. Azonban a pangó vizet nem szeretik, így ügyeljünk rá, hogy ne álljon alattuk víz, különben a gyökereik berohadnak! Valamint érdemes néha a földjüket is fellazítani, mert a locsolás során összetömörödik és nem tudnak lélegezni a gyökerek. Időnként az elhalt részeket vágjuk vissza, szedjük le, így serkentve a növekedésüket.
Magról is szaporíthatjuk, illetve nevelhetjük a fűszereket, de vehetünk kész palántákat is. Ez utóbbiakra igaz, hogy ha hazavittük, öntözzük meg és ha nem kertész szaküzletben vettük, akkor érdemes átültetni „rendes” földbe, akkor is, ha a konyhában akarjuk nevelgetni, mert az a közeg, amiben árulják nagyon gyorsan kiszárad és nem alkalmas arra, hogy hosszabb távon tápanyaggal ellássa a növényünket. Minél előbb állítsuk végleges helyére és többet már ne mozgassuk! Magvetéskor pedig kövessük az adott utasításokat (föld, öntözés, fény tekintetében) – és pl. a zsázsa esetében akár már 2 hét múlva friss fűszerünk lehet!
Ha a kertben tartjuk a növényeinket, érdemes a növények társítására is figyelmet fordítani. A bazsalikom, a metélőhagyma, az oregánó a kamilla és a petrezselyem szeretnek együtt lenni, növelik egymás illóolaj-tartalmát, ízesebbé teszik a bazsalikomot és a kártevők távol tartásában is támogatják őt. A kapor mellé érdemes kakukkfüvet, vagy metélőhagymát ültetni, és itt jól érzi magát a majoránna, a petrezselyem, a kapor és a tárkony is. Amellett, hogy finomabbak lesznek így, sokkal szebb és egészségesebb megjelenést kölcsönöznek egymásnak. A petrezselymet egyébként gyakran ültetik még sárgarépa, metélőhagyma, paradicsom és spárga közelébe, mert magához vonzza az olyan jótékony rovarokat, mint például a katicabogár. A majoránna szereti az aromás fűszernövények, zöldségek és gyümölcsök szomszédságát élvezni. A rozmaring az egyik legkönnyebben termeszthető gyógynövény, mindössze közvetlen napfényre, valamint jó vízelvezetésű talajra van szüksége. A menta nagyon szereti, ha oregánó kerül mellé a kertben, ugyanakkor egy erősen invazív növény, a legjobb, ha külön ágyásba, cserépbe, vagy konténerbe kerül, különben rövid időn belül belepi majd az egész kertet.
Az igaz, hogy az olasz konyha művészetét elsajátítani nem olaszként igen nehéz, de érdemes próbálkoznunk! A kérdésre – hogy jó, jó, de miből mennyit? – egy olasz séf válaszol:
Dobd el a kanalat és legyen egy adag, az étel látható felülete. Szórd be végig vékonyan, de egyenletesen mindenhol az egészet, így megfelelően aránylik a fűszerezés az edényhez, és az étel mennyiségéhez is! Nem tudod elrontani 😊
Végül hoztunk is egy receptet, amit mikor, ha nem épp ma, az olasz ételek világnapján, próbálnánk ki? Persze most nem könnyű friss fűszerekhez, salátafélékhez jutni, de ez ne szegje kedvünket! Kezdő lépésnek megteszi a szárított is, vagy az a néhány, amit az ablakban nevelgetünk. Tavaszig még van időnk belejönni, akkor pedig jöhetnek a csodás friss saláták, zöldségek és fűszerek!
Sült padlizsán scamorza sajttal töltve, salátával.
Hozzávalók 4 személyre:
- két közepes padlizsán
- 20 dkg scamorza sajt (gyúrt sajt, szupermarketekben kapható)
- 2 tojás
- 2-3 evőkanál liszt
- só, bors, bármilyen mediterrán fűszer vagy fűszerkeverék (friss vagy szárított)
- olívaolaj, fehérborecet
- 20 dkg koktélparadicsom
- jó sok valamilyen zöldsaláta
- fenyőmag, olajbogyó (elhagyható)
A padlizsánokat megmossuk, héjával együtt 1 cm-es szeletekre vágjuk, besózzuk és kicsit állni hagyjuk, hogy a keserű íz kijöjjön belőle. Papírtörlőn leitatjuk róluk a nedvességet, lisztbe és a felvert tojásokba forgatjuk, kevés olívaolajon mindkét oldalukat megsütjük. Nem kell sötétnek lennie, csak épp színe legyen és a tojás megszilárduljon. Egy sütőben is használható edény alját kiolajozzuk, belefektetjük a bundás padlizsánok felét, ráteszünk egy-egy szelet sajtot, egy csipet fűszert, majd a második padlizsánkorongot. Ha kicsi az edényünk építhetünk 3-4 korongos tornyokat is. 200 fokos, előmelegített sütőben, 15-20 percig (míg a sajt meg nem olvad és kissé kifolyik) sütjük. Míg sül, apró darabokra tépkedjük a zöldsalátát, vagy egy nagy tálba borítjuk a kész salátamixet. Felvágjuk a paradicsomokat és azt is a salátához adjuk. Meglocsoljuk olívaolajjal, borecettel és fűszerezzük az éppen kéznél lévő fűszerekkel. Nyáron, amikor igazán ízes a paradicsom, akár paradicsomsalátát is készíthetünk hozzá – a padlizsánnal nagyon szeretik egymást. Jól áll nekik és igazán különlegessé teszi a salátát egy kevés olajbogyó és pirított fenyőmag. És hogy igazán olaszosak legyünk, igyunk hozzá egy pohár Chiantit! Egészségünkre!
A recept római nagynénémtől való és az ő hozzájárulásával tettem közzé. Grazie Marcella!