A vizes élőhelyek eredete sokféle lehet, tág határok között mozog a kiterjedésük, eltérő a víz mozgása és tartóssága, mindezek miatt különböző a növényzetük, állatviláguk, beleértve a szemmel nem látható élővilágot is. Sokféleségük egyik következménye, hogy kezelésük kapcsán jóval kevesebb tapasztalatunk van, mint az erdők és a legelők, kaszálók esetében. De szerencsére a természetbarát vízgazdálkodásnak is egyre több támogatója és kivitelezője van. Lassan változik az a szemlélet is, hogy a lehulló csapadékvizeket minél gyorsabban, minél kisebb károkozással el kell vezetni, azután irdatlan költséggel, többnyire az ivóvízhálózatból, visszaöntözni az így elfolyatott vizet. Ha inkább a vízmegtartásra koncentrálunk, akkor: egyrészt aszályos időkben van honnan locsolnunk, másrészt vizes élőhelyeket teremtünk – melyeknek hatalmas jelentősége van az ökoszisztéma és a biológia sokféleség szempontjából. Bolygónk 4%-át borítják csak a vizes élőhelyek, mégis az összes állatfaj 40%-a él vagy szaporodik ilyen területen és csak az édesvizekben évente mintegy 200 új halfajt fedeznek fel. Igen tudjuk, a szúnyogok is ilyen helyeken szaporodnak és ez néha elviselhetetlen. De a szúnyogok is része a táplálékláncnak, melynek a csúcsán mégis csak mi, emberek állunk. És ugye, simán összedől az a ház, amelyiknek az alapjából kihúzogatunk néhány követ…

Az sem közismert, hogy a vizes élőhelyek az összes szervesanyag egyharmadát tárolják, például csak a tőzeglápok és a tőzegtalajok kétszer annyi széndioxidot kötnek meg és raktároznak, mint a világ összes erdőjének biomasszája együttvéve. Hogy a vizes élőhelyek révén több mint 1 milliárd ember jut tiszta vízhez és élelemhez.  Az akvakultúra ma az egyik leggyorsabban növekvő élelmiszer-termelő ágazat.  Az innen kikerülő termékek és más, ezekhez kapcsolódó szolgáltatások közel 50 billió dollár értéket tesznek ki évente és világszerte több-százmillió ember megélhetését jelentik.

Kezd előre törni egy olyan szemlélet is, mely szerint inkább alkalmazkodni kell a megváltozott vízháztartáshoz, mint folyamatosan szembe menni vele. Például azt a területet, amelyik szinte állandóan belvízzel borított nem kell föltétlenül lecsapolni, célszerűbb lenne inkább ehhez igazítani a gazdálkodást és ezeket az időszakos vizeket inkább megtartani. Milyen jó élőhelyei lesznek a különböző vízimadaraknak, rákoknak, békáknak…

A vizes élőhelyek élővilágának regenerálódó-képessége, eddigi tapasztalataink szerint, a szárazabb élőhelyekénél jelentősen gyorsabb. Ez jó hír, ugyanakkor számos özönfaj betelepülését is segíti. Ebben a betelepítésben sajnos mi magunk is élen járunk, mikor a megunt ékszerteknősünket kivisszük a kis tóba a park közepén. Így „sikerült” például a (kevésbé ellenálló és agresszív, viszont természetes élőhelyén élő) mocsári teknőst a Feneketlen-tóból szinte teljesen kiszorítani. Ez a teknőscipelés ebben az irányban mindenképpen aggályos, de visszafelé sem ajánljuk senkinek. A mocsári teknősből nem lesz jó akváriumlakó háziteknős, mint ahogy egy vadkacsát sem lehet csak úgy, egyszerűen bevinni a baromfiudvarba. De ha már a kacsáknál tartunk és el is fáradtunk, hogy ilyen sokat megtudtunk a vizes élőhelyek fontosságáról, lássuk Marcella ideillő receptjét! Természetesen kacsából… és ahogy már megszoktuk, sok földfűszerrel és salátával.

 

Bőre ropogós, húsa omlós kacsamell:

4 db kacsamell

só

Kivesszük a húst a hűtőből, beirdaljuk a bőrös felét, de vigyázzunk a húst már ne vágjuk el! Ezt az oldalt sózzuk és zsiradék nélkül, a bőrös felével lefelé, serpenyőben megpirítjuk. Ez 4-5-6 perc, a mell méretétől függ. Megfordítjuk és ugyanígy pirítjuk a másik oldalt is. Érdemes lenyomni a húst, hogy jobban rásimuljon a serpenyő aljára. Kicsivel több időt töltsenek a mellek a bőrös felükkel lefelé, mint fordítva!

Közben előmelegítjük a sütőt 180 fokra és a megpirult melleket betesszük a sütőbe. Érdemes olyan edényben készíteni, ami mindkét módon használható. 7-10-15 percet hagyjuk a sütőben. Az idő attól függ, mennyire akarjuk átsütni. Mikor kivesszük a sütőből fólia alatt pihentetjük 5 percig, utána rézsútosan felvágjuk. A szép, rózsaszín felületre szórhatunk nagy szemű sót, vagy bármilyen fűszert.

Téli zöldsaláta a kacsához:

1 közepes kínai kel

3-4 narancs (itt Marcella megint előnyben van, mert csak kimegy a kertbe…)

3-4 evőkanál salátafűszer-keverék (tökéletes a szupermarketben kapható zacskós is)

1 doboz konzerv kukorica

só, bors, olívaolaj

A kínai kelt megmossuk, hosszában félbe, negyedbe, majd fél centis darabokra vágjuk, salátástálba rakjuk. A narancsokat megpucoljuk, gerezdekre szedjük (ha sok időnk van, le is hártyázhatjuk) és a gerezdeket félbe/harmadába vágjuk, a kínai kelhez adjuk. A konzerv kukoricát pedig levével együtt ráborítjuk a narancsokra.  A leírás alapján elkészítjük a salátaöntetet olajjal és vízzel (ha vannak otthon friss fűszereink, akkor királyok vagyunk, használjuk bátran azokat!), ráöntjük a zöldségekre és átforgatjuk. Ha kell, sóval, borssal ízesítjük.

Buon appetito!

Uhh, a pohár bort majdnem elfelejtettem! Legjobb a rosé… alla nostra salute!