Az esőkert nem tó és nem is vizes élőhely. Sőt, általában száraz és csak a csapadékhullás – magyarul esőzések – után mutatja meg igazi arcát és hasznát. Még az is előfordulhat, hogy száraz időben locsolnunk kell. Na ne már? Esőkertet locsolni? Tengerbe vizet? Mindjárt megmagyarázzuk:

Az esőkert tulajdonképpen, ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a dolgot, egy sekély mélyedés a kertben, amelyet mélyen gyökerező őshonos virágok, cserjék és fűfélék, esetleg fa díszítenek. A kerttípus célja, hogy összegyűjtse és rövid ideig megtartsa a csapadékvizet a lefolyókból, az ereszcsatornából, a kocsifelhajtókról és a járdákról, lehetővé téve a víz lassú visszaszivárgását a talajba. De miért jó ez nekünk?

Vegyük azt az esetet, hogy rövid időn belül lehullik nagy mennyiségű csapadék, vagyis esik, mintha dézsából öntenék. Ha jól van megépítve az adott környezetünk, akkor a lejtési viszonyok megfelelő kialakítása miatt az esővíz nagy része szépen belefolyik a csatornába. A tetőkről az ereszen át szintén a csatornába, míg a zöldfelületek elvileg elnyelik a vizet. Kivéve persze, ha nagy volt az aszály, akkor a talaj szinte betonsűrűségűre tömörödik és egy csepp víz nem sok, annyit se enged át. De ha van egy jó kis esőkertünk…az bizony nagyon klassz vízmegtartó közeget biztosít. Esőzések alkalmával 2-2,5 x több víz felvételére képes, még a hagyományos vízmegtartó megoldásokhoz (például árkokhoz) képest is és támogatja a csapadék talajrétegekbe történő beszívódását, a táji vízmegtartást. Mikor azután pár nap múlva már csak „szikkadt szöcskenyájak legelésznek”, akkor vízleadó közegként, fokozatosan adagolja a növényeknek a vizet. Így kiegyenlítő szerepe van szélsőséges időjárás esetén.

Az esőkertek haszna abban áll, hogy nagy mennyiségű vizet tartanak vissza, azt megszűrik és késleltetve, egyenletesen adják le. Egyes becslések szerint az esővíz elvezetése által szállított szennyező anyagok az összes vízszennyezés 70%-át teszik ki. Uhh! Ez azért nem kevés! Ha ennek csak a felét ki tudnánk szűrni, mielőtt visszakerül a körforgásba…

A megfelelő rétegrend és méretezés mellett az esőkertek időszakos vízborítása elenyésző. Ezért is írtuk az elején, hogy néha esetleg meg is kell öntözni. 12-48 órán belül leeresztik magukból az összegyűlt vizet, lehetetlenné teszik a szúnyogok szaporodását, ami – valljuk be – rendkívül jó hír.

Na de igazán, hogy is néz ki egy ilyen esőkert?

(forrás: esokert.hu)

…és mit tegyek, ha szeretnék egy ilyen?  

1.Mérjük fel a lehetőségeket! 

Ahonnan be akarjuk gyűjteni a vizet, annak a területnek az egytizedét-egyötödét kell esőkertté alakítani ahhoz, hogy az éves csapadék majdnem teljes mennyisége hasznosulhasson, tehát – mondjuk – egy 300 négyzetméteres területből 30-60 négyzetmétert. Az esőkertek általában hosszabbak, mint szélesek és merőlegesek a talaj lejtési irányára annak érdekében, hogy elkapják a maximális csapadékmennyiséget. Az épülettől azonban legalább 10 méterre kell lennie. Mielőtt ásni kezdenénk, figyeljük meg: milyen irányba folyik el a víz, hol gyűlik össze és érdeklődjünk nincs-e valamilyen közművezeték a földben?

2.Talajcsere/rétegrend

(forrás: Wikipedia)

A. Talajszint:a befolyónak (F.) magasabban kell lennie, mint a kifolyónak (G.), mindkét helyen kavicságyás védi a talajt, a háznak (E.) 10 m-re kell lennie az esőkerttől.
B. A kert mélysége:Az esőkert talajának mélysége 15-30 cm a talajszinthez képest a pangó víznek.
C. Felső szűrőréteg: 5-7 cm faforgács vagy komposzt, vagy mulcs.
D. Az esőkert talaja: 60% homok, 20% komposzt és 20% felső talaj.

Az esőkert mélysége, ahol a pangó víz állhat, nem haladhatja meg a 30 cm-t. Ez alatt érdemes a megfelelő talajt kialakítani. A biológiai visszatartó földkeveréknek általában 60%-ban homokot, 20%-ban komposztot és 20%-ban felső talajt kell tartalmaznia. Ha van agyag a talajban, azt el kell távolítani. Az így kicserélt föld akár 75 cm-es mélységig is érhet.

3.Növények

Az esőkertek jellemző növényei az évelő lágyszárúak és a fűfélék, ezek gyökérzete porózussá teszi a talajt és gyors növekedési ütemüknek köszönhetően sok vizet képesek felszívni. A konkrét növényválasztásnak a talajhoz és az időjárási viszonyokhoz kell igazodnia, igyekezzünk elkerülni az inváziós fajokat! Az őshonos növények általában jobban alkalmazkodnak a körülményekhez, de idegen fajok is számításba jöhetnek.

Legyenek szárazságtűrő fajok, mint a

• varjúháj, levendula, zsálya, sásliliom,

közepes nedvességigényűek:

• liliomfélék és dália, nefelejcs, nőszirom, tollbuga, gyűszűvirág,

vízigényes növény, mint

• réti füzény, vízi menta, mocsári gólyahír

és árnyékkedvelők:

• páfrányok, árnyliliomok.

A fák szerepe vitatott az esőkertben, mert képesek nagy mennyiségű víz felvételére és az árnyékolásuk is fontos, de szárazabb időben pont a nagy vízfogyasztásuk jelent hátrányt a többi növényre nézve.

Minél többféle fajt használunk fel, a növények annál több nedvességet és tápanyagfélét hasznosítanak, a szennyeződéseket is annál jobban szűrik ki.

4.Fenntartás

Az esőkertnek nincs szüksége trágyázásra, mivel a talaj folyamatosan újra épül a felfogott anyagokból és az elhalt növényi részekből. Az eddigi adatok azt mutatják, hogy még a huszonévvel ezelőtt telepített első esőkertekben (Maryland Prince George’s megye) sem kellett cserélni a szűrőrétegeket. A mi feladatunk csupán a gyomok eltávolítása és szükség esetén az elpusztult növények pótlása. Amint az esőkert növényei megerősödnek és növekedésük megindul, akkor már képesek versenybe szállni a gyomokkal.

Mindenkit arra biztatunk, hogy vágjon bele és kellő körültekintéssel, maga alakítsa ki esőkertjét! Pénzt is megtakarítunk és nagyobb lesz a sikerélmény is. A legfárasztóbb és legtöbb időt igénylő feladat kétségkívül a földmunka – az ásás. Ezt ne is csináljuk egyedül! Szedjük össze a családot, barátokat – jó móka lesz! Ha minden adott, akár egy nap alatt is végezhetünk.

És hogy ne halljon éhen a társaság a nagy esőkert-építés közben, itt egy jó kis – szabadtéren is megfőzhető – étel receptje Marcellatól:

 

Pasta e fagioli

A munkálatok előtti este, mondjuk 4-5 főre, áztassunk be kb. 30 dkg százazbabot (az olaszok általában nem túl nagy szemű fehér babot használnak)! Reggel azután állítsuk fel a bográcsot (a tervezett esőkerttől kicsit távolabb) és gyújtsunk alá!

2 evőkanál olívaolajat forrósítsunk föl, dobjunk rá 1 fej felszeletelt vöröshagymát, 2-3 szárzellert, 2 sárgarépát! Ha kissé megpirultak, jöhet 3 gerezd szétnyomott fokhagyma, a leszűrt bab, 5 közepes paradicsom (meghámozva, ha nem szeretjük a pöndörödő paradicsomhéjat) és 1 nagyobb sűrített paradicsom konzerv. Felöntjük annyi vízzel, ami bőven ellepi. Mikor a bab már majdnem kész, csokorba kötünk kakukkfüvet, rozmaringot, oregánót (vagy másokat, amit szeretnénk, vagy ami éppen van otthon) és beledobjuk a bográcsba. Teszünk még bele 20 dkg fusili, vagy caserecce tésztát és készre főzzük. Lehet hosszabb lére is hagyni, vagy el is párologtathatjuk a fölösleges vizet. Tányérokba szedjük és – most kivételesen – saláta helyett friss, fehérkenyérrel tálaljuk! Leginkább Etna-vörös illene hozzá, de megteszi egy fiatal kékfrankos. A paradicsom okán lehet akár rosé is. Sőt, rosé fröccs is! De talpas kehely helyett, szigorúan kisebb vizespohárból…

Buon appetito!