A Boldogság Nemzetközi Napjának (március 20.) ötlete egy kis himalájai királyságból, a buddhista Bhutánból származik. A világon elsőként itt vezették be a bruttó nemzeti boldogság fogalmát a lakosság jólétének mérésére, mondván, ez többet elárul egy adott népről, mint a bruttó nemzeti össztermék, azaz a GDP, nagysága.

Mi is a boldogság? Olyan mentális állapot, mely széles skálán jellemezhető az elégedettségtől az örömérzetig. A boldogság elérése valamilyen célunk beteljesedése. Olyan tevékenység választásával érhetjük el leghamarabb, amibe bele tudunk feledkezni, amiben kiteljesedhetünk, sikerélményünk van. Furcsa ezt leírni, de a kutatások szerint: a legideálisabb helyzet, ha a munkánkban leljük örömünket. A boldogság mibenlétét a híres boldogságkutató, Diener pszichológus is sok éven át kutatta. Arra a megállapításra jutott, hogy a legboldogabb emberek erős baráti és családi kötelékben élnek és sok időt töltenek szeretteikkel.

A Verebek Világnapját először 2010-ben rendezték meg az Indiai Természettudományos Társaság kezdeményezése nyomán. Sajnos egyedszámuk világszerte csökkenő tendenciát mutat, így hazánkban is. A csökkenés okai között szerepelnek az agrárterületekről eltűnő bokros erdősávok, a táplálékbázis csökkenése, az intenzív mezőgazdasági termelés és a háztáji állattartás visszaszorulása.

Magyarországon 2 verébfaj fészkel: a házi, illetve a mezei. A mezei verebet házi fajtársától legjobban sötét pofafoltja különíti el, illetve kicsit kisebb termete. Vidéken sokszor közösen fészkel a házi verébbel. Mindkét faj természetvédelmi oltalom alatt áll, természetvédelmi értékük 25 000 Ft egyedenként.

Minden évben március 21-én, a márciusi napéjegyenlőség napján ünnepeljük az Erdők Világnapját, méghozzá 2013 óta, egy ENSZ Közgyűlés határozata alapján.

Az erdők folyton változó, élettel teli, összetett ökológiai rendszerek – a biológiai sokféleség őrzőiként a szárazföldi állat- és növényfajok több mint 80%-ának otthont adnak és munkát, élelmet, menedéket juttatnak közel 1,6 milliárd embernek. Mégis folyamatosan pusztulnak, folyamatosan pusztítjuk őket. A világ megmaradt erdeinek több mint felét ma már mindössze öt ország birtokolja – Oroszország, Brazília, Kanada, az Egyesült Államok és Kína. A legtöbb erdőt a pálmaolaj, az élelem– és takarmánytermesztés miatt irtjuk ki, a haszonfa-kitermelés – épület, bútor, fűrészáru, tűzifa, papírgyártás stb. pedig az erdőirtás egyharmadáért felel.

Évszázadokkal ezelőtt Magyarország mai területének 85,5%-át borította erdő – ma ez a szám nem éri el a 22%-ot. Ráadásul a hazai erdőterületek alig 2%-a számít az élővilág megőrzése szempontjából kulcsfontosságú, 120 évnél idősebb erdőnek.

Ismerjük hát meg, szeressük és védelmezzük maroknyi, meglévő erdeinket és sose feledjük Fekete István: Az erdő fohásza című versét!

 A Víz Világnapja: március 22. Talán nincs is már senki, aki ne hallott volna erről a napról. Ne hallotta volna, hogy takarékoskodni kell a vízzel, hogy nem szabad szennyezni, hogy érdemes összegyűjteni az esővizet és, hogy vigyázni kell a vizeinkre.

Köztudott, hogy a bolygónk felszínének több mint 70%-át víz borítja. Ezért is hívják Kék bolygónak. De a Földön található vizek mindössze 3%-a nem sós, azonban még ennek a kis mennyiségnek is kétharmada hó, gleccser és sarki jégcsapdák formájában van elzárva tőlünk. Az emberi fogyasztást kiszolgáló vízkészlet tehát mindössze a Földön található vizek 1%-a, ráadásul ezek eloszlása sem egyenletes. A világ népességének egyötöde édesvízhiányos térségben él. A fejlett országok évente több mint 1000 köbméter vizet vonnak ki a világ édesvízkészletéből fejenként. Magyarországon ez az érték 2015-ben 507,20 köbméter volt, de növekszik A legalacsonyabb vízfelhasználással rendelkező országok többsége nyilván Afrikában van, itt fejenként körülbelül 75 köbmétert használnak fel. Apad a talajvizek szintje is (például: India fővárosában átlagosan egy méterrel, Kína fővárosában négy méterrel évente). Minden nyolcadik másodpercben meghal valaki olyan betegségben, amelynek kiváltó oka a fogyasztásra alkalmas ivóvíz hiánya. Jelenleg 2,2 milliárd ember él a földön egészséges ivóvíz nélkül… és az az iható % ivóvízkészlet is olyan mértékben fogy, hogy egyes (pesszimistább) gazdasági előrejelzések szerint az évszázad végére az ivóvíz akár az aranynál is drágább lehet. A szakértők szerint a közeljövő legkomolyabb háborúinak tétje már nem az olaj vagy más energiahordozók, hanem a friss vízkészlet feletti hatalom megszerzése lesz.

Mi, magyarok szeretjük azt hinni, hogy víznagyhatalom vagyunk, ez azonban csak részben igaz. Magyarország vízkészletei nemzetközi viszonylatban jelentősek, 12 ezer m³ fejenként, évente, de a felszíni víz 95 százaléka külföldi forrásból érkezik, s végül az országot több hagyja el, mint amennyi bejön – a folyókra tehát nem igazán tekinthetünk valódi bőséges forrásként. Ha a belső megújuló készletet nézzük – ami általánosan elfogadott az egyes országok vízgazdagságának jellemzésére – akkor csak 600 m³/fő/év értéket kapunk, amivel már a vízhiányos országok közé kerülünk. Nagy folyóink, a Duna, a Dráva és a Tisza közvetlen közelében valóban beszélhetünk vízbőségről, azonban a tőlük távoli területek – az ország nagyobbik része – vízben szegények. Szélsőséges példája ennek a Duna-Tisza közén fekvő Homokhátság, amit már félsivatagnak nyilvánítottak. Kézenfekvő lenne tehát, hogy a hozzánk érkező vízkészletekkel gazdálkodjunk és a lehető legtovább az országban tartsuk. De ennek pontosan az ellenkezője történik. Vízgazdálkodásunk az árvizek, belvizek gyors elvezetésére van berendezkedve, a megtartás, hasznosítás nem prioritás a gyakorlatban. Többek között ennek a következménye, hogy az ország hatalmas mennyiségű vizet veszít évente, azaz szárazodik.

A víz ma az egyik – ha nem a – legértékesebb természetes erőforrás. Ezért hálásak lehetünk a honfoglalóknak, hiszen a Kárpát-medencében, mindent összevetve, remek vízforrásokkal bíró területet találtak a honnak – ugyanakkor a víz mind értékesebbé válásával nem árt arra is figyelnünk, hogy megbecsüljük erőforrásainkat, és bölcsen aknázzuk ki azokat.

Meteorológiai Világnap: március 23.

1950. március 23-án lépett életbe a Meteorológiai Világszervezet (World Meteorological Organization – WMO) alapokmánya. Az esemény tiszteletére 1960 óta ezen a napon ünneplik világszerte a Meteorológiai Világnapot. A genfi székhelyű szervezetnek jelenleg 183 tagja van, közöttük 1951. februárja óta Magyarország is. Céljuk, ismertté és népszerűvé tenni a meteorológia tudományát. M az időjárás, az éghajlat és a vízkörforgás nem ismer nemzeti, vagy politikai határokat, ezért elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés. Ez a filozófia vezérli a meteorológiai világközösség munkáját 1873 óta és ez az irányadó a jövőben is.

Az elmúlt több mint 150 évben a nemzeti meteorológiai és hidrológiai szolgálatok szabványosított adatgyűjtést végeztek és ezzel megalapozták az általunk ma már természetesnek tartott időjárás-előrejelzéseket. 

 

Olyan ételt, amiben a verebek, az erdők, a víz és az időjárás is benne van, nem könnyű összehozni, de a boldogsággal már kezdhetünk valamit! Nézzük akkor, hogy mit főz Marcella egy ilyen információkkal teli, fárasztó hétvégén!

Mi mást, mint rizottót! A rizottó elkészítésének alapja, hogy mindig a vendég vár a rizottóra és soha nem a rizottó a vendégre. Vagyis ez az az étel, amit mindig, de tényleg mindig frissen és azonnal kell tálalni. Ez az étel nem alkalmas arra, hogy este megcsináljuk és másnap a maradékot magunkkal vigyük a munkahelyünkre. Ha véletlenül nem ennénk meg az egészet, azt máshogyan kell felhasználni – de erről majd legközelebb. Szóval:

Ami minden rizottó alapja az arborio rizs. Nem kell megijedni, bármilyen nem hosszúszemű (azaz kerek, rizottónak való) rizs megteszi. Fontos alapanyag még az alaplé (ez lehet maradék hús- vagy zöldségleves, esetleg leveskockából is készülhet), fehérbor, parmezán (itt tényleg fontos, hogy parmezán legyen), olívaolaj és kevés vaj. Opcionális egy kis, apróra vágott hagyma.

Hozzávalók 4 főre:

• 30 dkg rizs
• 1,2 liter alaplé
• 1 dl száraz fehérbor
• 4 dkg reszelt parmezán
• 2 dkg vaj
• olívaolaj, só, bors, hagyma, zöldfűszerek

Először felforrósítjuk az alaplevet. Kevés olajon megfuttatjuk a hagymát, mikor üveges, rámerjük a rizst. De kezdhetünk egyből a rizzsel is. Amikor kissé kifehéredett hozzálöttyintünk a bort és mikor majdnem elpárolgott elkezdjük adagolni az alaplevet. Fontos, hogy forrón és csak merőkanalanként és amikor az előző adagot már felszívták a rizsszemek. Mikor a rizs al dante (azaz majdnem kész, fogkemény), lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a vajat, sózzuk, borsozzuk, rászórjuk a parmezánt, ha van zöldfűszereket. És rögtön az asztalra is tesszük!

A rizottóban (és minden mediterrán ételben) a boldogság ott rejlik, ahogy egy híres olasz séf megjegyezte: „A mediterrán konyhában az a jó, hogy együtt eszünk!” A rizottóban pedig az is jó, hogy még előtte is együtt vagyunk, hiszen aki a rizottót főzi, az el nem mozdulhat egy percre sem a tűzhely mellől, ezért valaki másnak kell megterítenie és megint valaki másnak felbontania és kitöltenie a bort…

És ha jobban belegondolunk ebben a receptben mégis csak van víz is, lehet a tetején pirított erdei gomba is és jó időben megehetjük a teraszon, némi madárcsicsergés mellett.

Buon appetito!